Múlthét kedden remekül megfertőződtem valami fránya náthában - hála Patriknak -, láz, fejfájás, csöpögés a javából, ahogy kell. Szerdától a hetemet itthon töltöttem ágyban, párnák közt, a halált várva, összesen 2 napig. Aztán már kicsit jobban voltam, bár a tüsszögőrohamok kellemetlenek voltak. Szerencsésen megfertőztem a körülöttem élőket is, de mindegy.
Ott kezdődik a sztori, hogy az 5 nap alatt, míg itthon voltam, senki nem volt annyira kegyes, hogy elküldje nekem a leckét, így vasárnap délután kellett csomó embernek írnom (ebből csak kettő válaszolt), hogy legyen olyan szíves küldje már el, hogy ugyan mit kellene tanulnom hétfőre. Kaptam is rendesen, nagyjából annyi tananyagot, amennyit egy hét alatt szoktam megtanulni. Igen, és volt rá egy vasárnap délutánom. De, mivel nem voltam még annyira jó állapotban, hogy emberek közé mehessek, úgy döntöttem, hogy itthon maradok hétfőn. Így több időm volt tanulni is. Az élet iróniája, hogy hétfőn, mikor felkeltem nagyon rosszul voltam, de szerencsére gyorsan el is illant a rosszullét.
Ölembe kaptam a laptopom olyan céllal, hogy akkor én most nagyon tanulok, jól lemásolom az anyagot, és benyalom.
...
Hát persze, hogy nem ez történt. Feltévedtem deviantArt-ra, és ahogy nézegettem a munkákat, késztetést éreztem, hogy én is csináljak valamit.
Mivel amúgy is várt rám egy alig elkezdett dolog, nem volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. Így tehát a leckét félbehagyva kibaktattam a nappaliba, félretoltam az üvegasztalt, lefektettem az A1-es kartont a földre, és festettem. A holdas lányt, amit már ismerhettek az előző postból.
Furcsa, mert nagyjából egy héttel a betegségem előtt kezdem el felvázolni, és neki is álltam pasztellel, de annyira elrontottnak éreztem, hogy inkább hagytam a francba, és bedepressziósodtam kemény kettő napra. És valahogy azóta semmi se sikerült, tiszta hisztis voltam, és nem érdekelt semmi.
Hát igen. És ezen a hétfő délelőttön befejeztem. Csakúgy. A semmiből. Nem volt konkrét elképzelésem igazából, tulajdonképpen spontán jött ki az egész, pedig volt már egy terv a fejemben, de az nem bizonyult elég jónak. Így hát csináltam. Mögöttem háttérzajként üvöltött a Drowning pool, a Black Label Society, a Soil és a Led Zeppelin.
Aztán vége lett. Teljesen hirtelen. Azon kaptam magam, hogy hú leány, ezt most rohadtul befejezted.
És tényleg. Olyan volt, mintha nem is én csináltam volna, és meglepődtem, mikor messziről megnéztem, hogy mennyire jó lett. De nem is rizsázok, mutatom, íme:
Pasztell és akvarell kartonon, A1.
Nem igazán tudok több dolgot hozzáfűzni. Viszont ez a sikerélmény már kellett, újra elkezdtek bennem termelődni az alkotói boldogsághormonok, és mostanában visszajött a kedvem mindenhez. Egyik nap jókedvvel álltam neki tanulni, ami azért kicsit ijesztő...
Most megint új tervem van, hogy legyen a kicsikének egy párja méretben, a vázlatot majd a későbbiekben mutatom.
Most pedig megyek aludni. Illetve, előtte még egy kicsit verset tanulni, mert holnap szavalóverseny.
További szép napot~
