2012. július 15., vasárnap

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.


Az új kedvenc versem. Jövőre viszem szavalóra. :)

2012. július 14., szombat

Új zeneélmény: Therion

Régebben már hallottam néhány számukat, de pénteken megkaptam az összes albumukat Lacitól, és nagyon tetszett (amit eddig meghallgattam), habár nem szoktam ilyen jellegű zenéket hallgatni. Persze, hangulat kell hozzá, és az ezen a héten unalmamban volt bőven.

 

Hallgassátok egészséggel, ha tetszik:)

2012. július 13., péntek

Bagoly

Mint láthattátok már, új mániám lett az, hogy talált dolgokból ékszert készítek. Ilyen például ez a kis nyaklánc is, amit a napokban csináltam maradék filc anyagból és egy kis fém bagolyból. Ezt az apróságot néhány hónappal ezelőtt szereztem be Győrben, az Eskában. 



Nagyon egyszerű és nem is olyan látványos, de imádom hordani, és nagyon szépen passzol az új barna szoknyámhoz, és barna nadrágomhoz! :)

Így zajlott az érettségim

Elég régen írtam már, habár feltartó ok semmi sem volt, ami akadályozott volna a blogolásban.
Utolsó bejegyzésem az érettségi előtti hajrámban készült, mint kiderült már, eléggé be voltam parázva.

És akkor eljött az a bizonyos nap, a német írásbeli napja. Egészen addig izgultam, míg a kezembe nem adták a feladatlapot, onnantól megszűnt az összes félelmem. Valószínűleg azért, mert azt mondogattam magamban, hogy "innen már nincs visszaút". És nem is volt. Habár elég nehéz volt a feladatsor (főleg a hallás utáni), mikor kikaptuk az eredményt én majdnem összeestem, amikor láttam, hogy 5-ös lett. 117-ből 101 pontom lett, az enyém lett a második legjobb német írásbeli a suliban - Patriké lett a legjobb, csupán 2 ponttal előzött meg.
Utána héten csütörtökön a rajzot írtam, ami irdatlan nehéz volt. Komolyan. Egyáltalán nem számítottam ennyire kemény feladatokra. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az az egyetlen feladat maradt ki, ami nekem mindig max. pontos lett - a műelemzés. Az írásbelim tehát nem lett túl fényes, csak négyes lett (75/48 pont), egy kicsit el is voltam keseredve, mert nem tudtam, hogy a szóbelivel tudok-e még rajta javítani.
A következő egy hónapban nagyon keményen tanultam át mindent németből, és írtam a rajzra a szöveget, amivel a munkáimat ugye be kellett mutatni.
A nap közepe felé kerültem sorra, és volt 30 perc felkészülési időm (amiből 50 perc lett, mert 3-an voltak előttem). Ültem, kidolgoztam, vártam. Aztán belekezdtem, legelőször a rajzba. És annyira jól sikerült, hogy magam is meglepődtem rajta. És imádtam a kíváncsiságot látni a bizottság szemében. Miután végeztem a rajzzal, egyből be kellett ülnöm a kínpadba, és várakozás nélkül húznom kellett egy tételt németből. Szerencsére nem a legnehezebbet húztam, az évszakokról és a klímáról kellett beszélnem, nem volt nagy dolog. Én mégis sikertelennek éreztem miután kijöttem a teremből, bár a megkérdezettek szerint nem volt rossz. Mindenki azt mondta, hogy valószínűleg azért éreztem rossznak, mert nem ugyanazzal a lendülettel mondtam el, mint a rajzot.
Másnap délután kellett bemenni a törzslapokért. Egyesével hívtak ki minket, és annyira izgultam, majdnem elájultam. Aztán mikor megláttam, hogy mind a két érettségim 5-ös lett, körbe tudtam volna ugrálni mindenkit. Még dicséretet is kaptam, mert a rajz szóbeli 100%-os lett. A németre pedig 33 pontból 30-at kaptam.

Úgyhogy büszkén jöttem haza, és szerintem egész jó teljesítmény tizedikben előrehozottan, egyszerre két tantárgyból ötösre érettségizni. :D

2012. május 6., vasárnap

Pillangók a gyomromban

Egész évben erre a négy napra készültem, teljes gőzzel, és most, hogy az első nemsokára itt van, kezdek pánikolni. Legelőször a német lesz, május 11-én, pénteken. Amiatt annyira nem is aggódom, az eddigi gyakorlásoknál mindig sikerült legalább négyesre összehoznom az írásbeli részt, egyedül az a problémám, hogy nem tudom, élesben nem fogok-e minden eddig tanultat elfelejteni. A szóbeli biztos menni fog, ha sikerül jó tételt húznom, bármennyit tudok róla beszélni. 
De a rajz... tudom. Annyira tudom, tényleg, annyira megtanultam! És valamiért mégsem megy annyira, amennyire szeretném. Meglepően a műelemzések jobban mennek, stílusok, korszakok megállapításával sincs gond. DE. Vannak feladatok, amiknél elvérzek. Ha egy fogalmat kapok, amit meg kell magyarázni, egyszerűen leblokkolok, mert nem tudom, hogy mit is kéne leírni, habár sok mindent tudok róla. A szóbeli miatt itt sem aggódom, csak egy kiállítás, és csak a munkáimról kell beszélni. Abban reménykedem, hogy minimum négyesre sikerüljön megírni az írásbelit, és akkor már nyert ügyem van, a szóbeli biztos ötös lesz. 
És már csak néhány nap... szurkoljatok

2012. március 11., vasárnap

Kicsi, gyors, éjjeli

Lássuk csak, miről is írjak így vasárnap este 11-kor... Sok mindenen túl vagyok így egy hét alatt, de pillanatnyilag nem vagyok nagy mesélőképességű állapotban, szóval csak röviden:
Múlthét kedden remekül megfertőződtem valami fránya náthában - hála Patriknak -, láz, fejfájás, csöpögés a javából, ahogy kell. Szerdától a hetemet itthon töltöttem ágyban, párnák közt, a halált várva, összesen 2 napig. Aztán már kicsit jobban voltam, bár a tüsszögőrohamok kellemetlenek voltak. Szerencsésen megfertőztem a körülöttem élőket is, de mindegy.
Ott kezdődik a sztori, hogy az 5 nap alatt, míg itthon voltam, senki nem volt annyira kegyes, hogy elküldje nekem a leckét, így vasárnap délután kellett csomó embernek írnom (ebből csak kettő válaszolt), hogy legyen olyan szíves küldje már el, hogy ugyan mit kellene tanulnom hétfőre. Kaptam is rendesen, nagyjából annyi tananyagot, amennyit egy hét alatt szoktam megtanulni. Igen, és volt rá egy vasárnap délutánom. De, mivel nem voltam még annyira jó állapotban, hogy emberek közé mehessek, úgy döntöttem, hogy itthon maradok hétfőn. Így több időm volt tanulni is. Az élet iróniája, hogy hétfőn, mikor felkeltem nagyon rosszul voltam, de szerencsére gyorsan el is illant a rosszullét.
Ölembe kaptam a laptopom olyan céllal, hogy akkor én most nagyon tanulok, jól lemásolom az anyagot, és benyalom.
...
Hát persze, hogy nem ez történt. Feltévedtem deviantArt-ra, és ahogy nézegettem a munkákat, késztetést éreztem, hogy én is csináljak valamit.
Mivel amúgy is várt rám egy alig elkezdett dolog, nem volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. Így tehát a leckét félbehagyva kibaktattam a nappaliba, félretoltam az üvegasztalt, lefektettem az A1-es kartont a földre, és festettem. A holdas lányt, amit már ismerhettek az előző postból.
Furcsa, mert nagyjából egy héttel a betegségem előtt kezdem el felvázolni, és neki is álltam pasztellel, de annyira elrontottnak éreztem, hogy inkább hagytam a francba, és bedepressziósodtam kemény kettő napra. És valahogy azóta semmi se sikerült, tiszta hisztis voltam, és nem érdekelt semmi.
Hát igen. És ezen a hétfő délelőttön befejeztem. Csakúgy. A semmiből. Nem volt konkrét elképzelésem igazából, tulajdonképpen spontán jött ki az egész, pedig volt már egy terv a fejemben, de az nem bizonyult elég jónak. Így hát csináltam. Mögöttem háttérzajként üvöltött a Drowning pool, a Black Label Society, a Soil és a Led Zeppelin.
Aztán vége lett. Teljesen hirtelen. Azon kaptam magam, hogy hú leány, ezt most rohadtul befejezted.
És tényleg. Olyan volt, mintha nem is én csináltam volna, és meglepődtem, mikor messziről megnéztem, hogy mennyire jó lett. De nem is rizsázok, mutatom, íme:

Pasztell és akvarell kartonon, A1.

Nem igazán tudok több dolgot hozzáfűzni. Viszont ez a sikerélmény már kellett, újra elkezdtek bennem termelődni az alkotói boldogsághormonok, és mostanában visszajött a kedvem mindenhez. Egyik nap jókedvvel álltam neki tanulni, ami azért kicsit ijesztő...
Most megint új tervem van, hogy legyen a kicsikének egy párja méretben, a vázlatot majd a későbbiekben mutatom.

Most pedig megyek aludni. Illetve, előtte még egy kicsit verset tanulni, mert holnap szavalóverseny.

További szép napot~

2012. február 7., kedd

Fool in the rain

Régóta tartozik a Led Zeppelin a kedvenc zenekaraim közé, ez csak egy kis ízelítő az általam legeslegkedveltebbek közül. Az elsőre véletlenül találtam rá, de amint meghallottam, azonnal beleszerettem. :)


Az alapműveltséghez tartozik - szerintem - a 'Zeppelin Immigrant Song-ja. Ha másutt nem is, filmekben, rajzfilmekben (lásd. Shrek :D) sokat használják.


Pár hónappal ezelőtt nekiláttam az Odaát című sorozat nézésének, és abban említették a Ramble on című számot. Bevallom, elsőre nem tetszett. De valahogy bennem volt a késztetés, hogy minden alkalommal, mikor géphez ülök meghallgassam, mert mi az már, hogy nem tetszik egy Led Zeppelin dal. Most meg már ott tartok, hogy egyik kedvencem.



És végül a legnagyobb és örök kedvenc, amit nem lehet megunni, még akkor sem, ha minden reggel ez ránt ki az ágyból: Dazed and Confused. Legelőször hallgattam koncertgyűjteményeket, és akkor figyeltem fel a kicsikére. Sokaknak nem tetszik, nekem mégis a legkedvesebb :)


Lehetne még ragozni, mert igen, tudom, sok olyat nem említettem, amit már történelemnek nevezünk. Stairway to Heaven, Kashmir, Black Dog, Babe i'm gonna leave you, All of my love, Whole Lotta Love, és még sorolhatnám.
Egyébként annyira szeretnék visszamenni az időben, és elmenni egy 'Zeppelin koncertre!

Mára ennyit. Hallgassátok, szeressétek, mert a "LED ZEPPELIN A KIRÁÁÁLY!"

2012. február 2., csütörtök

Életérzések

Valamiért mostanában minden olyan furcsa körülöttem. Még magamat is furcsának érzem, olyan szokatlan minden, mintha valaminek a közepébe belecsöppentem volna. Ez a valami pedig nem mást, mint a saját életem. Órákig tudnék csak ülni, és merengeni a semmin. Vajon ez normális? Remélem, hogy elmúlik. Próbálok tenni ellene, de olyan haszontalannak érzem magam. Mintha a semmiből a semmibe tartanék. Rajzolok-olvasok-tanulok, rajzolok-olvasok-tanulok.

Annyi mindent szeretnék csinálni, rengeteg mindent terveztem már. De valamiért nem megy. Nem tudom megcsinálni. Valami mindig közbejön.

Tegnap éjjel jött egy szikra, és nekiláttam a rajzolásnak. Szerencsére sikerült megragadnom a gondolatröppenetet, és papírra vetettem. Ma pedig kicsit részletesebben kidolgoztam.
De ez még csak vázlat. 'A lány, aki játszik a Holddal' címet adtam neki. A1-es méretben szeretném kidolgozni, lehetőleg pasztellel, remélem összejön. Bár, ez csak rajtam múlik.

Nem is tudom, hogy mit akartam még írni... ahj, hogy lehetek ilyen zombi?! :D

Nagyjából egy óra múlva holnap van, vagyis péntek, vagyis rajz előkészítő, ahol meg kell csillogtatnom a tudásom művészettörténetből. Milyen tudást? :D

Ó, meg van. Azt akartam még dokumentálni, hogy: múlthéten tanárnő szólt, hogy meghívást kaptunk egy szülők-nevelők báljára vendégfellépőnek (színjátszó). Holnap után lesz a rendezvény; még nem tudom a szövegem... :D
De! Ugyan mi ez, ha nem egy kihívás, amit egy magunkfajta profi rögtönző trió ne tudna megoldani?

És így a végére még egy kis zene, amit már napok óta nem bírok kiverni a fejemből, annyira gyönyörű:



2012. január 20., péntek

Helyzetjelentés

Tudatom a kedves olvasókkal, hogy még mindig élek. Nem tűntem el, nem szippantott be a fekete lyuk, nem vittek el a szervkereskedők, és nem adtak el egy azerbajdzsáni tehénpásztornak sem 2 marháért. :D

Az elmúlt hónapokban jelentősen megcsappant a postok száma, erről részben én tehetek, részben pedig a kevés idő.

Elkezdődött az iskola, sőt, már az első félévet le is zártuk. Nem tudom, hogy mi van velem, talán észbe kaptam a nyár folyamán, vagy Patrik van rám jó hatással, de elkezdtem rendesen tanulni. Meg is látszik a jegyeimen, 4,7-tel zártam, csak az a fránya matek... Az osztályban legjobb tanuló lettem, aminek egyetlen egy felém irányuló hátránya van: a letaszított eddigi dobogósok. Őszintén szólva, nem hat meg a dolog, de mikor két méterrel mellettem beszélnek ki hangosan, meg ilyesmi, már kissé zavaró. Na mindegy.
De ez alatt a fél év alatt nagyon sok minden történt velem, hideg-meleg egyaránt.

Októberben megtudtuk, hogy a illene elmennünk idén németből érettségizni, mivel jövőre már nem lesz benne a tantervben, csak 2 órában, de az meg semmi. Így idén nagyon hajtani kell, a német nagyjából fél délutánomat felemészti (már amikor van hozzá kedvem).

Na meg ott van még a rajz. Tavaly úgy alakult, hogy mégsem
érettségizem, mert igazgatónőnek aggályai voltak a tudásommal és a korommal szemben, én meg nem akartam vitatkozni, így idén futok neki. Hát, mit ne mondjak, elég nehéz az ügy. Próbálok egyedül felkészülni, kicsit könnyebb a helyzet, hogy már második éve rágom az anyagot. A baj az, hogy a tanárnővel csak egy héten egyszer találkozom, így nem tud segíteni, ha valamiben elakadok. Előkészítőn is inkább a szóbeli és a kiállítás részével dolgozunk, jobboldali kép is oda lesz, formaelemzés.

Épp ma fejeztem be, és mit ne mondjak, meg vagyok vele elégedve. Sajnos itthon rajzolni kevés időm van.

Baloldali nőszemély Jenni Vartiailen, a kedvenc finn énekesnőm. A kép még nincs kész, a karokat ki fogom szedni, és csipke lesz a háttérben, minden mennyiségben.

Nemrég fejeztem be az eddigi legnagyobb, megrendelésre készülő rajzomat. Egy kutyus kennel-logóját. A zászlók számítógéppel lesznek kiszínezve, és a kennel neve is majd géppel lesz odaszerkesztve. Nem kértem érte nagy dolgot, csupán egy pólót, amin ugye ez is rajta lesz, mert hogy lesznek majd ilyen pólók. Maga a rajz egyébként A2. Íme a kép:



Ugorjunk, következő nagy élményem a születésnapi bulim volt. Illetve, nem csak az enyém. Öten tartottuk együtt, a bandából még páran novemberiek. Te jó ég, soha nem gondoltam volna, hogy nekem valaha is ilyen kaliberű bulim lesz a szülinapomon. Rengeteg ajándékot kaptam, csomó dolgot, amire egyáltalán nem is számítottam. Persze voltak előre megbeszélt dolgok is, mint például az, hogy az Istitől Guns'n'Roses-os pólót kapok. és Kaptam is!:D A legmeglepőbb, és máig nagy kedvencem azonban még mindig a Danitól kapott ajándék, ami nem más, mint egy rajz rólam! Eddig is tudtam, hogy a Dani zseni. De hogy ennyire?:D


A karácsony is jó volt, bár nem volt túl sok karácsonyi hangulatom. Mondjuk, több, mint előtte éven. Viszont karácsonyi ajándékként megkaptam George R.R. Martin - A tűz és jég dala c. könyvsorozat első három kötetét; a Trónok harcát, a Királyok csatáját, és a Kardok viharát. A Trónok harcából filmsorozat is készült, azt láttam először, és nagyon beleszerettem. Most azt
olvasom, és eszméletlen könyv. Érdemes nekiállni, mert nagyon leköt.
Idén is volt nagy családi karácsonyozás, és egy nap alatt híztam hat kilót.
Moncsis kép is készült, nem a fejünk a lényeg, hanem hogy van :D

A téli szünet többi részében kiderült, hogy kivételes tehetségem van az alváshoz, az eddigi rekordom a 15 óra folyamatos, zavartalan alvás. A baj az, hogy a szervezetem hozzászokott, és nem ment túlságosan az ébrenlét, így a szünet alatt nem tanultam nagyjából semmit.

De! Volt egy fantasztikus szilveszterünk. Moncsi is el tudott jönni, bandával ünnepeltünk, lent a garázsban. Nem részletezném annyira, mert nem volt semmi különleges dolog, csak egyszerűen jól éreztük magunkat. Volt minden, ami kellett. Megkóstoltam az áfonyás pezsgőt (pedig utálom a pezsgőt), néztünk tűzijátékot, elénekeltük a himnuszt, és aztán úgy hajnali öt körül hazakeveredtünk. És nagyon jó volt.

Azóta nagyjából semmi sem történt.

Új mániám az, hogy mindenből ékszereket készítek. van már kartonból, narancsból... és vettem kiszáradó gyurmát is. Mutatom a képeket:

1. Ez volt az első próbálkozás. Cipősdoboz teteje + akvarell ceruza + átlátszó körömlakk.
2. A második. nem nagy dolog, kis mikulásos cukiság. Karton + akvarell ceruza + körömlakk.
3. Osztálykarácsonyozás volt, én egy lány osztálytársamat húztam. Ofő azt mondta, hogy csak kézzel készített ajándékot adhatunk, ezért csináltam ezt a kis magyalfülbevalót:). Karton + Krepp papír + körömlakk.
4-5. Ugyanazon technika, ugyanazon a napon készült. Sikerült száradó gyurmát beszereznem, és mostanában azzal akrobatikázom. Ezek első szárnypróbálgatások, jobb híján körömlakkal. Bár szerintem mutatósak lettek:)
6. Narancs-fülbevaló. Igazi szárított narancsból. Egyszerű dolog, de imádom:)
7. Tücsöknyúl és bagolymedál. A tücsöknyúl Ági barátnőmnek készült meglepetésbe, egyébként kitűző. A bagoly pedig saját használatra. mindkettő száradó gyurma + vízfesték + lakk + türelem!:D

1. 2. 3.

4. 5.

6. 7.