Sok a dolog és kevés az idő. A mondanivaló is sok, de kimondhatatlan.
Még szerencse, hogy itt van Ákos, akinek a szavai a legközelebb vannak az én kimondhatatlannak érzett szavaimhoz. Vajon van még olyan e világon, aki azt érzi, amit én? Vajon önzőség azt gondolni, hogy nincs?
A szerelem koncentrációs zavarokkal jár. Meg keringési zavarokkal. Vicces így bekapni a dolgot érettségi előtt. Bár az a része legalább jó, hogy egyre kevésbé izgulok. Majd ott biztosan előjön, ám most halál nyugodt vagyok. Egyszerűen úgy érzem, hogy sikerül - még akkor is, ha az iskolában mostanában nem nyújtok valami nagy teljesítményt az eddigiekhez képest. A múlt héten elgondolkodtam rajta, hogy vajon megérdemeltem-e azt az emlékplakettet, amire gyönyörű betűkkel a nevem van gravírozva, és az a felirat, hogy "Az év kiváló tanulója, 2013"
Gála szervezési problémákkal küzdött, most kezdenek kisimulni a dolgok. Ha elhagy egy barát, az nem túl jó érzés. Megéri visszacsalogatni? Menne, mert érzem, hogy szüksége van, csak az eltávolodás okát nem értem. De kellünk egymásnak, még egyszer utoljára.
Nem jó, ha az embert a sok siker ellenére nem támogatják. Hülye indokokkal alátámasztani az ellenünk való érvelést még rosszabb. Pofáncsapó és mellbevágó érzés, ha mindarra, amit idáig letettünk az asztalra, egyszerre csak annyit mondanak: "nincs rá szükség". De barátom, ez nem elég indok. Ha nincs, majd teremtünk. Mert nekünk igenis szükségünk van rá.
Zavaros és érthetetlen picit, de ki kellett adni. Amúgy a felvételijelentkezésen túl vagyok, és mióta zöld pipával jelzi a Felvi a pöttyöt a Fizetés cím mellett, folyton azon gondolkozom, hogy jól döntöttem-e. Mindig arra jutok, hogy igen, de valami motoszkál mégis. Talán csak az, hogy baromira félek.
Ettől függetlenül, ha felvesznek Pécsre, én leszek a legboldogabb BTK-s tanárifjonc az országban. Főleg, ha úgy jönnek össze a dolgok mindenkivel, ahogy szeretném.
Ja, és az elegendő alvás nem hátrány. Kár, hogy mostanában nem sokat élvezhetem. A random éjjelibagolykodás picit kinyírja a reflexeim, holott nem értem mitől van; Cinti felkel hajnali háromkor és forgolódik, kattog, aztán felkapcsolja a villanyt és egy órán át olvas. Aztán újra elnyomja az álom. Aztán 2 óra múlva ismét kelhet.
Most lenne időm aludni, de kattkattkatt. Mindegy, így legalább hamarabb túl leszek az elmaradt kötelezőkön.
