Na jó, a mai nappal hivatalosan is megutáltam az esőt. Basszus, ennyire már rég áztam meg. Pedig a mai nap egész jól indult.
Szép nyugisan jöttem ki infó után a suliból, veszem elő az esernyőm... kinyitom... szakadó esőmben és viharos szélben megindulok hazafelé... alig száz métert mentem, de azalatt vagy ötször kicsavarodott az esernyőm. Aztán jött egy nagy huzat, egy nagy zuhéval és pöff. Reccs. Az és avonos, kedvenc, pöttyös esernyőmnek vége. Szanaszét tört és szakadt. Marhára örülök neki... :(
Csak az a cink, hogy mikor ez történt, még vagy hét kilóméterre voltam az "otthon, édes otthon"-tól. Szakadó esőben. Törött, használhatatlan esernyővel. Egyedül. Félcipőben. Vékony kabátban. Még egy kib*szott kapucnim se volt! És nem mellesleg apám dolgozott, szóval még el sem tudott jönni értem... Úgyhogy szépen, átúszva öt-hat pocsolyát, meggyalogoltam két kilómétert, mígnem el nem jutottam az édes, meleg, száraz és - ilyen esetekben - gyönyörű házunkhoz. Hah.
Csakhogy. Csakhogy, csakhogy, csakhogy...
Itthon szeretett szülém (anyu) úgy fogadott, hogy nincs itthon áram. Nos, ha valaki nem értené, ez azért baj, mert ha nincs villany, akkor nem működik a hajszárító, és ha nem működik a hajszárító, akkor nem tudom megszárítani a hajam. Amiből természetesen ömlött a víz. De semmi baj, semmi baj - gondoltam. Csakhogy. Igen, már megint csakhogy. Ugyanis ha nincs áram, akkor nem működik a mikró. És ha nem működik a mikró, akkor nem tudok magamnak kaját melegíteni. És én rohadt éhes voltam. ROHADT éhes. De végülis megoldottam... gázon melegítettem magamnak eleséget.

Suliban nem volt semmi érdekes, a bioszunk ma tök jóó volt, ofő király, elhozta nekem a Holt költők társaságát (a könyvet).
Úgyhogy megyek is és nekiállok olvasni... :)
Olyan jóóó *-*