Újult erővel...

Hát halihó.
Elég régen voltam már a blog környékén, elég sok mesélni valóm van. És most végre rávettem magam, hogy leírok mindent, elejétől a végéig. Merthát eddig lusta voltam, ugyebár.

Nos, mivel is kezdjem... hm... najó, már nem is emlékszem hogy mit írtam az utolsó bejegyzésben, szóval onnan kezdem, ahonnan jónak látom :D

Hátszóval... talán a legrégebbi megemlítendő emlékem az elmúlt hónapból, az az, hogy meglátogattak az én drága fiaim. Kiket értek ezalatt? :D Tigi és Corran (Sanyi). Nos, ez azért nagy szó, mert elég messziről utaztak ide, hogy lássák Moncsit és szerény személyemet :D Tigi ugyanis Bátonyterenyéről jött le idáig, Sanyi pedig Debrecenből. Hát igen, átutaztak Magyarország egyik feléről a másikra... :D
Nos, aznap (és előtte való nap is) én szinte megállás nélkül takarítottam, merthát azért mégiscsak... mit gondolnak majd, ha kupival fogadom őket? :D Aztán annyira kitakarítottam, hogy az emelet csillogott-villogott. Na de nem is ez a lényeg.
23-án, hétfőn délután hozták Moncsit hozzánk, úgy három óra körül. Felcuccoltunk, a szülei elmentek, majd míg Moncsi bepakolt a szobámba, én elmentem zuhanyozni/készülődni. Aztán még beszélgettünk egy csomót, nem a fiúkra tartozó témáról, hanem csak úgy átlagosan is, amit az ember megoszt a legjobb barátjával (tehát ától zséig mindent kibeszéltünk, amit csak lehetett).
Ezekután ötkor fogtuk magunkat, és elindultunk a buszmegállóba. Ugyanis a fiúk busza 17:40-re volt kiírva. Leültünk Nyakihoz, közben izgatottan beszélgettük, hogy jaaajanyám, vajon milyenek élőben, úristen, hogy el fogok én veszni a 154 centimmel mellettük, meghogy egyáltalán biztos-e, hogy nem skizó pedofilok...
Egy-két perces csúszással ugyan, de megérkezett a busz. Vagyis először nem tudtuk hogy az-e, azt gondoltuk hogy nem, mert igen sokan szálltak le róla, a busz meg csak ürült és ürült. Már épp keztük volna feladni, mikor két hózentrógeres, lenyalthajús, két méter magas, nagytáskás ürge szállt le... Najó, vicceltem. Nem is így néztek ki... csak a hózentróger stimmel xD oké, nem. Naszóval, leszálltak a fiaink, és elveszetten kezdtek el körbetekintgetni, mire mi kézzel-lábbal kapálózva elintegettük nekik, hogy valószínűleg mi vagyunk a keresett személyek.
Maaaajd.... *dobpergés*.... eljött A Nagy Találkozás. ~Sziasztok - Sziasztok. erre én nagy okosan: szerintem induljunk el hazafelé.... xD~
Szép is az élet. Természetesen meg sem kottyant nekik a kb két és fél kilóméter gyaloglás, hát ugyanmár, nagy emberek ezek... Itthon szépen bemutattam őket ahogy illik, stb. Aztán kimentünk egyet sétálni, végigvezettem őket egész Kisbéren. Bár minden teli volt szúnyoggal, én meg folyton sikítoztam, hogy "rohadjmegtebuziszúnyog!", ők meg csak röhögtek... jellemző. :D Aztán volt még olyan hogy bele akartak dobni a tóba... nameg hallgattam a termetemmel való poénkodásukat... :D
De eszméletlen jó volt. Háromig fenn voltunk és röhögtünk, kártyáztunk, röhögtünk, verekedtünk... jó volt nagyon.
Én nyomorult meg másnap reggel rosszul lettem... hát nagyon örültem neki... de hála istennek, mire a fiúknak menni kellett már jobban voltam, így ki tudtam kísérni őket :)
Jaaaaaaj. Nagyon jó volt :)
Nagyon hiányzik az a két bolond T_T
Hogy lehet az, hogy az első találkozás utáni elválás ennyire nagy hiányérzetet kelt az emberben?
De komolyan. Már aznap délután, mikor leszálltak a buszról, már természetesnek vettem a jelenlétüket...és másnap reggel meg csak azután tértem észhez, miután elmentek. Mint egy hideg zuhanyként ért, mikor leesett, hogy valószínűleg legközelebb csak egy év múlva fogok velük találkozni... ez annyira lehangoló... T_T
De azért reménykedem, hogy még a nyár előtt is lesz rá alkalom, hogy találkozzunk :))
Bővebb élménybeszámolót találhattok az ő szemszögükből itt és itt.

Hm... aztán mi volt méég... jaigen. Voltam gólyatáborban :D Na persze nem mint gólya, hanem mint tiszteletbeli táncsicsos főhősnőő :D Nemám amúgy. Csak volt kedvem, befizettem, aztán elmentem :D
Jó kis társaság jött hozzánk idén, vannak jófejek. Sőt, szinte csak jófejek vannak. Persze van egy-két majom, dehát ezek már csak ilyen kozmopolita
fajok, istenem. Gólyatábor nagyon jó volt amúgy, nevettünk sokat, meg sétáltunk sokat... volt egy gyilkosos játék is, amiben sajna én nem játszhattam :( Annyi volt a lényege, hogy kijelöltek a tanárok 4 gyilkost. Kettő fiút és két lányt. De tök titokban. Aztán ezeknek a gyilkosoknak ésszerűen az volt a feladatuk, hogy gyilkoljanak. :D Namármost, ezt csak úgy tehették meg, ha a gyilkolandó személlyel kettesben maradtak és egy váratlan pillanatban adtak egy puszit a nyakára (nem tudom miért, biztos valami hipergyors-vérszívó-parazita fajok az ilyenek). Aztán a végén már mindenki be volt zsongva, hogy ugyan kik lehetnek a gyilkosok... mert ugye a halottak meg nem mondhatták el.. :D nekem volt is tippem hogy ki lehet az a négy emberke, mint kiderült: kettőt el is találtam... lehet mégiscsak van abban valami, hogy pszichopata vagyok xD Ennyit a gólyatáborról.

Hm... mi van még? :D Ömöm... most nem jut eszembe több. Majd ha igen, akkor következő postban megírom :D Ezentúl majd igyekszem többet írni, úgy érzem most visszajött a kedvem a blogíráshoz... meg amint látjátok volt egy kis dizájváltás is... szóval... viszláát a következő postig ~(^3^)~