A nyár jól telt, eltelt. Az utolsó hetekben már - szégyen, nem szégyen - kicsit vártam az iskolát, mert már nem igazán tudtam magammal itthon mit kezdeni. Persze voltak kivételek, például a német tanfolyam, vagy a hihetetlenülfenomenálisészveszejtő nyaralás a bandával.
Tehát akkor:
1. Gyenesdiás
Máig nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire jól éreztem magam Gyenesdiáson. Kábé húszan mentünk a bandából, sokan sajnos nem tudtak eljönni. Három napra mentünk, egy kis panzió-szerűségben szálltunk meg, nem messze a Balaton partjától. Habár rosszul kezdődött az indulás, amiért mai napig gyűlöljük a MÁ... illetve a vasúttársaságot. Következő történt: ültünk reggel az állomáson a vonatra várva, mikor megcsörrent Hippy telefonja, s azt az értesítést kapta a messzebbről jövő, vonaton ülő társunktól: "srácok, nem fogtok felférni". 10 perc múlva befutott a vonat a vágányra. Még az ablakból is lógtak az emberek. Abban a pillanatban azt hittük, hogy soha nem érünk el Gyenesdiásra. Szerencsére végül megoldódott a helyzet: az iskolabuszos bácsi vitt le minket kisbusszal. Ott elég jól alakultak a dolgaink, minden este strandoltunk, és egyik nap átsétáltunk Keszthelyre, ahol piacra mentünk, meg megnéztünk egy csomó idétlen múzeumot: a Csigaparlamentet, az Erotika múzeumot, és a Horrormúzeumot. Aztán fájó szívvel a harmadik nap végén hazajöttünk.
Az iskola kezdetén még eléggé lelkes voltam, s mivel elkezdtem az emelt magyart, így minden héten van egy irodalmi délutánom, amit nagyon élvezek. És az új évvel újabb megpróbáltatásokon megy át a színjátszó, de fejlődünk is. Október 23-án mi adtuk a műsort.
2. Október 23.
Az iskolai, valamint a városi ünnepséget is a színjátszó adta elő, az énekkar közbenjárásával. Mivel tavaly nem sok lehetőségünk volt kibontakozni, ezért 23-ára valami igazán nagyot akartunk alkotni, hogy az évben még sikerüljön megnyerni a közönséget, és meggyőzni arról a feljebbvalóinkat, hogy márpedig mi igenis hihetetlenül tehetségesek vagyunk.
Próbáltuk kicsit más oldalról megközelíteni a történelmi eseményeket, hagyni az ósdi, elcsépelt idézeteket, és valami újat hozni; ezért is döntöttünk úgy, hogy egy szerelmi történet köré csavarjuk az egészet, amelyben a társadalmi rangja miatt elnyomott gróflány, Annamari és a nagyszívű városi fiú, Tamás bonyolult, de szívet melengető történetét játsszuk el. Röviden: évekig szerelmesek, de mivel Annamari - származása miatt - nem tudta az országban folytatni tanulmányait, így emigrációba kényszerült, de Tamás szerelmét sosem feledte. Majd évtizedek múlva, a rendszerváltáskor véletlenül találkoznak, és előtörnek a régi érzelmek - néhány politikai töltettel. A legnagyobb újításunk nem volt más, mint a filmforgatás. Igen. A pár találkozásáról forgattunk egy rövid filmet, valamint Annamari elutazásáról. Nagyon nagy sikerünk volt. Az iskolai előadás végén a diákok állva tapsoltak. Azok a diákok, aki általában ellógják a műsorokat, akik nem képesek végigülni egy órát sem, ezek a diákok, felállva tapsolták a darabunkat. Én pedig sírtam. Annyira boldog voltam a sikerünk miatt. Egyébként Annamarit én játszottam, Tamást pedig Laci.
Néhány kép:
Következő nagy élményem (vagy lehet, hogy előbb történt) az Audi Kreaktivity verseny volt, ahol mint az autónk karosszériájának tervezője és kivitelezője voltam jelen, működését pedig Tomi és Karcsi eszközölték.
3. Audi Kreaktivity 2012.
Egész nyáron az autónkon dolgoztunk. Tervezgettük, javítgattuk, tökéletesítettük. Én egy kicsit lányosabb formát adtam neki, ezüst akril alapon színes hímzésminták. Nagyon nagy sikere volt. Papírmasé technikával készült, így a mottónk a következő volt: "Ne dobd el, járj vele!". A meghajtását nem tudom leírni, mert nem érek hozzá, mindenesetre negyedikek lettünk, valamint megnyertük a Dizájn díjat, amire nagyon büszke vagyok.
4. Szülinapok, szilveszter
Nem is cséplem a szót, fantasztikus volt, mint tavaly, minden percét élveztem, szuper ajándékokat kaptam, és annak is örültek nagyon, amiket én adtam. Moncsi is ott volt, szóval egyáltalán nincs okom panaszra. Köszönöm srácok! <3 p="">
Nagyjából ennyi. Vagyis, nem, mert még vannak megemlítenivalók, de azokra majd részletesen térek ki egy-egy postban. Már ha lesz kedvem írni. Ez most jól esett, meg az átalakítás is, de hogy a jövőben hogyan fog alakulni, nem tudom. Majd gyötröm magam.
Addig is, további szép napokat nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése