Új zeneélmény: Therion

Régebben már hallottam néhány számukat, de pénteken megkaptam az összes albumukat Lacitól, és nagyon tetszett (amit eddig meghallgattam), habár nem szoktam ilyen jellegű zenéket hallgatni. Persze, hangulat kell hozzá, és az ezen a héten unalmamban volt bőven.

 

Hallgassátok egészséggel, ha tetszik:)

Bagoly

Mint láthattátok már, új mániám lett az, hogy talált dolgokból ékszert készítek. Ilyen például ez a kis nyaklánc is, amit a napokban csináltam maradék filc anyagból és egy kis fém bagolyból. Ezt az apróságot néhány hónappal ezelőtt szereztem be Győrben, az Eskában. 

Nagyon egyszerű és nem is olyan látványos, de imádom hordani, és nagyon szépen passzol az új barna szoknyámhoz, és barna nadrágomhoz! :)

Így zajlott az érettségim

Elég régen írtam már, habár feltartó ok semmi sem volt, ami akadályozott volna a blogolásban.
Utolsó bejegyzésem az érettségi előtti hajrámban készült, mint kiderült már, eléggé be voltam parázva.

És akkor eljött az a bizonyos nap, a német írásbeli napja. Egészen addig izgultam, míg a kezembe nem adták a feladatlapot, onnantól megszűnt az összes félelmem. Valószínűleg azért, mert azt mondogattam magamban, hogy "innen már nincs visszaút". És nem is volt. Habár elég nehéz volt a feladatsor (főleg a hallás utáni), mikor kikaptuk az eredményt én majdnem összeestem, amikor láttam, hogy 5-ös lett. 117-ből 101 pontom lett, az enyém lett a második legjobb német írásbeli a suliban - Patriké lett a legjobb, csupán 2 ponttal előzött meg.
Utána héten csütörtökön a rajzot írtam, ami irdatlan nehéz volt. Komolyan. Egyáltalán nem számítottam ennyire kemény feladatokra. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az az egyetlen feladat maradt ki, ami nekem mindig max. pontos lett - a műelemzés. Az írásbelim tehát nem lett túl fényes, csak négyes lett (75/48 pont), egy kicsit el is voltam keseredve, mert nem tudtam, hogy a szóbelivel tudok-e még rajta javítani.
A következő egy hónapban nagyon keményen tanultam át mindent németből, és írtam a rajzra a szöveget, amivel a munkáimat ugye be kellett mutatni.
A nap közepe felé kerültem sorra, és volt 30 perc felkészülési időm (amiből 50 perc lett, mert 3-an voltak előttem). Ültem, kidolgoztam, vártam. Aztán belekezdtem, legelőször a rajzba. És annyira jól sikerült, hogy magam is meglepődtem rajta. És imádtam a kíváncsiságot látni a bizottság szemében. Miután végeztem a rajzzal, egyből be kellett ülnöm a kínpadba, és várakozás nélkül húznom kellett egy tételt németből. Szerencsére nem a legnehezebbet húztam, az évszakokról és a klímáról kellett beszélnem, nem volt nagy dolog. Én mégis sikertelennek éreztem miután kijöttem a teremből, bár a megkérdezettek szerint nem volt rossz. Mindenki azt mondta, hogy valószínűleg azért éreztem rossznak, mert nem ugyanazzal a lendülettel mondtam el, mint a rajzot.
Másnap délután kellett bemenni a törzslapokért. Egyesével hívtak ki minket, és annyira izgultam, majdnem elájultam. Aztán mikor megláttam, hogy mind a két érettségim 5-ös lett, körbe tudtam volna ugrálni mindenkit. Még dicséretet is kaptam, mert a rajz szóbeli 100%-os lett. A németre pedig 33 pontból 30-at kaptam.

Úgyhogy büszkén jöttem haza, és szerintem egész jó teljesítmény tizedikben előrehozottan, egyszerre két tantárgyból ötösre érettségizni. :D

Pillangók a gyomromban

Egész évben erre a négy napra készültem, teljes gőzzel, és most, hogy az első nemsokára itt van, kezdek pánikolni. Legelőször a német lesz, május 11-én, pénteken. Amiatt annyira nem is aggódom, az eddigi gyakorlásoknál mindig sikerült legalább négyesre összehoznom az írásbeli részt, egyedül az a problémám, hogy nem tudom, élesben nem fogok-e minden eddig tanultat elfelejteni. A szóbeli biztos menni fog, ha sikerül jó tételt húznom, bármennyit tudok róla beszélni. 

De a rajz... tudom. Annyira tudom, tényleg, annyira megtanultam! És valamiért mégsem megy annyira, amennyire szeretném. Meglepően a műelemzések jobban mennek, stílusok, korszakok megállapításával sincs gond. DE. Vannak feladatok, amiknél elvérzek. Ha egy fogalmat kapok, amit meg kell magyarázni, egyszerűen leblokkolok, mert nem tudom, hogy mit is kéne leírni, habár sok mindent tudok róla. A szóbeli miatt itt sem aggódom, csak egy kiállítás, és csak a munkáimról kell beszélni. Abban reménykedem, hogy minimum négyesre sikerüljön megírni az írásbelit, és akkor már nyert ügyem van, a szóbeli biztos ötös lesz. 

És már csak néhány nap... szurkoljatok! 

Kicsi, gyors, éjjeli

Lássuk csak, miről is írjak így vasárnap este 11-kor... Sok mindenen túl vagyok így egy hét alatt, de pillanatnyilag nem vagyok nagy mesélőképességű állapotban, szóval csak röviden:

Múlthét kedden remekül megfertőződtem valami fránya náthában - hála Patriknak -, láz, fejfájás, csöpögés a javából, ahogy kell. Szerdától a hetemet itthon töltöttem ágyban, párnák közt, a halált várva, összesen 2 napig. Aztán már kicsit jobban voltam, bár a tüsszögőrohamok kellemetlenek voltak. Szerencsésen megfertőztem a körülöttem élőket is, de mindegy.

Ott kezdődik a sztori, hogy az 5 nap alatt, míg itthon voltam, senki nem volt annyira kegyes, hogy elküldje nekem a leckét, így vasárnap délután kellett csomó embernek írnom (ebből csak kettő válaszolt), hogy legyen olyan szíves küldje már el, hogy ugyan mit kellene tanulnom hétfőre. Kaptam is rendesen, nagyjából annyi tananyagot, amennyit egy hét alatt szoktam megtanulni. Igen, és volt rá egy vasárnap délutánom. De, mivel nem voltam még annyira jó állapotban, hogy emberek közé mehessek, úgy döntöttem, hogy itthon maradok hétfőn. Így több időm volt tanulni is. Az élet iróniája, hogy hétfőn, mikor felkeltem nagyon rosszul voltam, de szerencsére gyorsan el is illant a rosszullét.

Ölembe kaptam a laptopom olyan céllal, hogy akkor én most nagyon tanulok, jól lemásolom az anyagot, és benyalom.

...

Hát persze, hogy nem ez történt. Feltévedtem deviantArt-ra, és ahogy nézegettem a munkákat, késztetést éreztem, hogy én is csináljak valamit.

Mivel amúgy is várt rám egy alig elkezdett dolog, nem volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. Így tehát a leckét félbehagyva kibaktattam a nappaliba, félretoltam az üvegasztalt, lefektettem az A1-es kartont a földre, és festettem. A holdas lányt, amit már ismerhettek az előző postból.

Furcsa, mert nagyjából egy héttel a betegségem előtt kezdem el felvázolni, és neki is álltam pasztellel, de annyira elrontottnak éreztem, hogy inkább hagytam a francba, és bedepressziósodtam kemény kettő napra. És valahogy azóta semmi se sikerült, tiszta hisztis voltam, és nem érdekelt semmi.

Hát igen. És ezen a hétfő délelőttön befejeztem. Csakúgy. A semmiből. Nem volt konkrét elképzelésem igazából, tulajdonképpen spontán jött ki az egész, pedig volt már egy terv a fejemben, de az nem bizonyult elég jónak. Így hát csináltam. Mögöttem háttérzajként üvöltött a Drowning pool, a Black Label Society, a Soil és a Led Zeppelin.

Aztán vége lett. Teljesen hirtelen. Azon kaptam magam, hogy hú leány, ezt most rohadtul befejezted.

És tényleg. Olyan volt, mintha nem is én csináltam volna, és meglepődtem, mikor messziről megnéztem, hogy mennyire jó lett. De nem is rizsázok, mutatom, íme:

Pasztell és akvarell kartonon, A1.

Nem igazán tudok több dolgot hozzáfűzni. Viszont ez a sikerélmény már kellett, újra elkezdtek bennem termelődni az alkotói boldogsághormonok, és mostanában visszajött a kedvem mindenhez. Egyik nap jókedvvel álltam neki tanulni, ami azért kicsit ijesztő...

Most megint új tervem van, hogy legyen a kicsikének egy párja méretben, a vázlatot majd a későbbiekben mutatom.

Most pedig megyek aludni. Illetve, előtte még egy kicsit verset tanulni, mert holnap szavalóverseny.

További szép napot~