Hű.

Megint jórég írtam.

Sajnálattal jelentem, hogy mostanában ezek után nem is fogok tudni nagyon írni... :S
Azért mer szar a gépem. Másodszor kaptam Windows 7-et, és másodjára szarik be tőle a gépem. Hó' végén viszem dokihoz, szerencsére háromért megcsinálják, de most csak egy nyomorult - és régi, megbízható, okos és szeretnivaló - XP-t rakatok rá. Hát má annyira elegem van ebből a hülye Win7-ből :D

Úgyhogy most szépen átpakolok mindent C meghajtóról a D-re. Hogy hát azér az adataim mégse vesszenek el. Főleg a zenéim. Meg a mangák O.O meg is halnék ha minden letörlődne róla... persze a képeket is féltem... de szerencsére ezek már mind D-n vannak :D

Suli, kösz, még mindig megyeget, ma pl. kaptam négy ötöst :D
Német, biosz (bioszból úgy lefeleltem ötösre - úgy, hogy a tanár még meg is dicsért - , hogy nem tanultam semmit), meg két ének ötös.

Aztán van most olyan a suliban, hogy cserediákprogram, Németországba. De természetesen nem megyek, hisz jóanyám csírájában elfojtja az egészet -.- Jó, mondjuk most meg is értem, mert harmicezer forint az nem kis pénz, még akkor sem ha ez egy Németországba utazáshoz aprópénz. Meg a húgom megy fel elsőbe, az is egy csomó pénz... úgyhogy azt mondták, hogy menjek inkább jövőre. Márha lesz jövőre - fűztem hozzá magamban.

Nade most megyek.
Moncsiii... remélem épségben hazaértél Olaszországból :) Majd megpróbálok feljönni msn-re, aztán majd mesélsz ;) de ha nem is jövök fel, akkor is jó hosszú postban írd meg a blogodon hogy milyen volt :D
Chu-chu nekeeeed (*-*)

Meg szia mindenki másnak.

Na jó, a mai nappal hivatalosan is megutáltam az esőt. Basszus, ennyire már rég áztam meg. Pedig a mai nap egész jól indult.
Szép nyugisan jöttem ki infó után a suliból, veszem elő az esernyőm... kinyitom... szakadó esőmben és viharos szélben megindulok hazafelé... alig száz métert mentem, de azalatt vagy ötször kicsavarodott az esernyőm. Aztán jött egy nagy huzat, egy nagy zuhéval és pöff. Reccs. Az és avonos, kedvenc, pöttyös esernyőmnek vége. Szanaszét tört és szakadt. Marhára örülök neki... :(
Csak az a cink, hogy mikor ez történt, még vagy hét kilóméterre voltam az "otthon, édes otthon"-tól. Szakadó esőben. Törött, használhatatlan esernyővel. Egyedül. Félcipőben. Vékony kabátban. Még egy kib*szott kapucnim se volt! És nem mellesleg apám dolgozott, szóval még el sem tudott jönni értem... Úgyhogy szépen, átúszva öt-hat pocsolyát, meggyalogoltam két kilómétert, mígnem el nem jutottam az édes, meleg, száraz és - ilyen esetekben - gyönyörű házunkhoz. Hah.
Csakhogy. Csakhogy, csakhogy, csakhogy...
Itthon szeretett szülém (anyu) úgy fogadott, hogy nincs itthon áram. Nos, ha valaki nem értené, ez azért baj, mert ha nincs villany, akkor nem működik a hajszárító, és ha nem működik a hajszárító, akkor nem tudom megszárítani a hajam. Amiből természetesen ömlött a víz. De semmi baj, semmi baj - gondoltam. Csakhogy. Igen, már megint csakhogy. Ugyanis ha nincs áram, akkor nem működik a mikró. És ha nem működik a mikró, akkor nem tudok magamnak kaját melegíteni. És én rohadt éhes voltam. ROHADT éhes. De végülis megoldottam... gázon melegítettem magamnak eleséget.

Suliban nem volt semmi érdekes, a bioszunk ma tök jóó volt, ofő király, elhozta nekem a Holt költők társaságát (a könyvet).
Úgyhogy megyek is és nekiállok olvasni... :)
Olyan jóóó *-*

Ezúttal szeretnék sok-sok-sok-sok-soooook-sok... BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni az én drága, egyetlen (najó... nem egyetlen :D) édes, Moncsi nevű unkatestvéremnek!
Tizenötlettadrága :)

Én meg újra mesélek. Nem sok mindent, mert hát annyi új solog nem igazán történt velem az elmúlt egy-két hétben.
Suli, kösz, megyeget, ámbár most az osztályban lázadás van, mert kiderült, hogy jövőre tizennyolc helyett harmincan leszünk, ergo: kapunk tizenkét hülye kis gólyát -.-" jól megszívtuk.
És mindezt azért, mivel ugye mi hatosztályos osztály vagyunk, jövőre lennénk harmadikosok (vgyis kilencedikesek), és csak tizenketten jelentkeztek sima gimire. Ezért őket hozzánkbasszák -.-
Mer hát ugye tizenkét embert csak nem utasíthatnak el... ok nélkül... -.-"
De senki nem örül nekik. Még ofő se. Hiába mondogatja, hogy jó lesz, meg hogy ne legyünk velük bunkók... látszik rajta, hogy ő sem akarja...
Meg hát azért mégis cink az egész, mert mi már egy osztályként megszoktuk egymást... jó, persze, az osztály széthúz, meg megvannak a klikkek, ez természetes, de hogyha valami feladat van, csapatmunka, vagy egyszerűen egymást kell segítenünk, akkor tudunk rendes osztályként viselkedni. De hát ez van. Viszont én igazából azért aggódom, hogy a mostani barátságok szét ne szakadjanak. Meg is eskettem az osztályt :D de persze mindenki mondta, hogy semmi pénzért nem adnák el a mostani kapcsolataikat.

Na aztán mi volt még... hát...
Ja, megint rajzoltam :D nekiálltam a szénnek. Ami nagy szó. Mert eddig igazából grafit párti voltam. Be is szúrom a két képet :D



Na. tiszta jók, mi? :D
Eldöntöttem, hogy csinálok egy ilyen sorozatot :) Tiszta jó lesz :D

Ja meg még azt is eldöntöttem, hogy jövőre leérettségizek rajzból. Legalább meglesz a rajz érettségim, ha ilyen pályán akarok továbbmenni. Ha meg nem folytatom ezt, akkor meg van még egy plusz érettségim, ami sose baj :D

Na megyeeek.

Üdv :)

Meggyógyultam (úgy-ahogy), már járok suliba.
És most épp azt a szar kémiát tanulom. Hogy szakadna meg.


Nemrég hevertem ki ismét egy mangát. Nagyon sírtam a végén. Nagyon, nagyon. Annyira, hogy aznap egész éjjel bőgtem. És persze rosszat is álmodtam miatta.

Zettai Kareshi - A tökéletes barát


Mindeképp megéri elolvasni. Csodálatosan szép történet, és szép grafika :)

Nagy kedvenccé lépett elő a szememben, az biztos. Kár hogy így végződött :'(
De nem árulok el semmit belőle :) Legyen meglepetés... én is meghökkentem rajta :D


Más érdekes nem nagyon történt velem.
Itt a jóidő, végre lehet simán csak egy pólóban vagy pulcsiban járkálni, meg el lehet táncikálni fagyit venni... :)
Imádom ezt :D

És nemsokára nyári szünet! Gó Moncsi ;)
Már úgy váárom *-*
Moncsi, kikönyörögjük a két hetet, ugye? :D
Kár hogy Kálmi már nem lesz ott... amikor unatkozunk, nem lesz kit boldogítani... xD

Ááá, most mégjobban ráizgultam erre a nyár-témára. :D
Csak legyen mááár itt.

Most megyek vissza a kémiához. Majd jelentkezem.
Nahalihóó.

Najó, azt hiszem, hogy most sírni fogok :(
Végigértem az Ördögi srác c. mangán, és midjárt sírok :( pedig fölösleges, mert tök heppi volt a vége, de akkor is. HÁT HOGY LEHET ILYEN HÜLYE TAKERU, HOGY ELMEGY 5, AZAZ 5 ÉVRE, SZEGÉNY KAYANO MEG VÁR RÁ... ÉS MÉG VAN POFÁJA FELESÉGÜL VENNI, MIUTÁN ENNYIT SZENVEDETT AZ A SZERENCSÉTLEN CSAJ!!! Mondjuk Kayano is hülye volt hogy hozzáment... najó, mégsem. Én is hozzámentem volna :D mert Takeru istenkirály pasi, meg kedves is meg minden.. de akkor is. Meg egy kicsit bizarr, hogy van egy közös öccsük xD

De amúgy nagyon tetszett *-* imádom a mangákat. Hivatalos mangamán lettem... *-*

De én akkor is sírni fogok. Moncsiii, szükségem van megértő, és fanatikus támogatásodraaaa!!!
Szóval írjál ha vagy msnen :D


Ma mér egész jól vagyok. Bár a hátam még mindig fáj, és még mindig veszettül köhögök, legalább már kapok levegőt az orromon. :D
Bár most rontott a hangulatomon ez a manga... tuti hogy ma vele fogok álmodni. Ha valami ennyire megérint, akkor mindig azzal álmodom...
Például mikor egy nap olvastam két király mangát, a Szörny mestert, meg a Színeket, azokkal álmodtam. Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt, de azt tudom, hogy jó volt és tetszett :D

És most ez is nagyon jó volt.. és.. áh, de hagyjuk is :D majd lesz ami lesz.
Egyet viszont biztosan tudok: ezt a mangát még minimum ötször el fogom olvasni :D

És most megyek. Keresek valami jóó mangát :D
Ha lenyugszom, talán még fogok írni.
Páá.