2011. július 20., szerda

Omen - Híd


Most csak ennyit, mert nem nagyon van mit írnom, és mert este van, és kedvem sincs hozzá, úgy őszintén. Egyébként a napjaim jól telnek, köszi, még élek :D

Erről a számról csak annyit, hogy: csodálatos. eszméletlen. tökéletes.
végre meg van az a zene, amit már 2 napja keresek a hangulatomhoz. :)

2011. június 16., csütörtök

pillanatnyi gondolatok


Festeni akarok, színekkel fröcskölni papírra amit érzek, nem érdekel, ha utána kukába kell dobnom az egészet...

igazából nem tudom leírni pontosan, hogy mit érzek.
talán ez a pár sor fejezi ki most legjobban azt, ami bennem zajlik...



2011. május 22., vasárnap



Kisebb-nagyobb sikerekkel, de elkészültem Patrik szülinapi ajándékával :)
Már nála van ugyan, de azért én írok egy kis önkritiákát :D

...nem hasonlít ránk. Najó, talán egy kicsit.
Mindenki azt mondja, hogy öregítettem magunkat. Elnézve a képet.. igen, talán. Bár: Patrik még úgy-ahogy hasonlít is magára, talán csak az arca lett kicsit kerekebb, mint kellett volna. De én... hát, max. a szemeimet, meg a hajamat sikerült ábrázolni xD bár azok sem tökéletesek. a szemek túl közeliek lettek.

De az a lényeg, hogy Ő örült neki (:
Majd a legközelebbi jobb lesz! :D

véleményeket várok. hideget-meleget egyaránt.

2011. május 9., hétfő



csak mert most így este valamiért ilyen hangulatom van. fene se tudja.

"Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek."


nem érzem így, most csupán magával ragadott a szám, és kiemeltem a számomra legszebb sorokat :)

2011. május 8., vasárnap

Wass Albert - Dal

Wass Albert - Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.




Hallgassátok, élvezzétek.