Életjel

Valójában semmi mentségem nincs arra, hogy miért nem írtam több, mint fél éve. Szégyellem is magam rendesen, mert hihetetlenül sok dolog történt velem. Mindig eszemben volt, hogy "na, ezt megírom majd", de végül sosem értem ide. Mára meg már rengeteg dolgot felejtettem, így csak nagyvonalakban írom le életem röpke fél évét.

A nyár jól telt, eltelt. Az utolsó hetekben már - szégyen, nem szégyen - kicsit vártam az iskolát, mert már nem igazán tudtam magammal itthon mit kezdeni. Persze voltak kivételek, például a német tanfolyam, vagy a hihetetlenülfenomenálisészveszejtő nyaralás a bandával.
Tehát akkor:

1. Gyenesdiás
Máig nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire jól éreztem magam Gyenesdiáson. Kábé húszan mentünk a bandából, sokan sajnos nem tudtak eljönni. Három napra mentünk, egy kis panzió-szerűségben szálltunk meg, nem messze a Balaton partjától. Habár rosszul kezdődött az indulás, amiért mai napig gyűlöljük a MÁ... illetve a vasúttársaságot. Következő történt: ültünk reggel az állomáson a vonatra várva, mikor megcsörrent Hippy telefonja, s azt az értesítést kapta a messzebbről jövő, vonaton ülő társunktól: "srácok, nem fogtok felférni". 10 perc múlva befutott a vonat a vágányra. Még az ablakból is lógtak az emberek. Abban a pillanatban azt hittük, hogy soha nem érünk el Gyenesdiásra. Szerencsére végül megoldódott a helyzet: az iskolabuszos bácsi vitt le minket kisbusszal. Ott elég jól alakultak a dolgaink, minden este strandoltunk, és egyik nap átsétáltunk Keszthelyre, ahol piacra mentünk, meg megnéztünk egy csomó idétlen múzeumot: a Csigaparlamentet, az Erotika múzeumot, és a Horrormúzeumot. Aztán fájó szívvel a harmadik nap végén hazajöttünk.

Az iskola kezdetén még eléggé lelkes voltam, s mivel elkezdtem az emelt magyart, így minden héten van egy irodalmi délutánom, amit nagyon élvezek. És az új évvel újabb megpróbáltatásokon megy át a színjátszó, de fejlődünk is. Október 23-án mi adtuk a műsort.

2. Október 23.
Az iskolai, valamint a városi ünnepséget is a színjátszó adta elő, az énekkar közbenjárásával. Mivel tavaly nem sok lehetőségünk volt kibontakozni, ezért 23-ára valami igazán nagyot akartunk alkotni, hogy az évben még sikerüljön megnyerni a közönséget, és meggyőzni arról a feljebbvalóinkat, hogy márpedig mi igenis hihetetlenül tehetségesek vagyunk.
Próbáltuk kicsit más oldalról megközelíteni a történelmi eseményeket, hagyni az ósdi, elcsépelt idézeteket, és valami újat hozni; ezért is döntöttünk úgy, hogy egy szerelmi történet köré csavarjuk az egészet, amelyben a társadalmi rangja miatt elnyomott gróflány, Annamari és a nagyszívű városi fiú, Tamás bonyolult, de szívet melengető történetét játsszuk el. Röviden: évekig szerelmesek, de mivel Annamari - származása miatt - nem tudta az országban folytatni tanulmányait, így emigrációba kényszerült, de Tamás szerelmét sosem feledte. Majd évtizedek múlva, a rendszerváltáskor véletlenül találkoznak, és előtörnek a régi érzelmek - néhány politikai töltettel. A legnagyobb újításunk nem volt más, mint a filmforgatás. Igen. A pár találkozásáról forgattunk egy rövid filmet, valamint Annamari elutazásáról. Nagyon nagy sikerünk volt. Az iskolai előadás végén a diákok állva tapsoltak. Azok a diákok, aki általában ellógják a műsorokat, akik nem képesek végigülni egy órát sem, ezek a diákok, felállva tapsolták a darabunkat. Én pedig sírtam. Annyira boldog voltam a sikerünk miatt. Egyébként Annamarit én játszottam, Tamást pedig Laci.
Néhány kép:

Következő nagy élményem (vagy lehet, hogy előbb történt) az Audi Kreaktivity verseny volt, ahol mint az autónk karosszériájának tervezője és kivitelezője voltam jelen, működését pedig Tomi és Karcsi eszközölték. 

3. Audi Kreaktivity 2012.

Egész nyáron az autónkon dolgoztunk. Tervezgettük, javítgattuk, tökéletesítettük. Én egy kicsit lányosabb formát adtam neki, ezüst akril alapon színes hímzésminták. Nagyon nagy sikere volt. Papírmasé technikával készült, így a mottónk a következő volt: "Ne dobd el, járj vele!". A meghajtását nem tudom leírni, mert nem érek hozzá, mindenesetre negyedikek lettünk, valamint megnyertük a Dizájn díjat, amire nagyon büszke vagyok. 

4. Szülinapok, szilveszter

Nem is cséplem a szót, fantasztikus volt, mint tavaly, minden percét élveztem, szuper ajándékokat kaptam, és annak is örültek nagyon, amiket én adtam. Moncsi is ott volt, szóval egyáltalán nincs okom panaszra. Köszönöm srácok! <3 p="">

Nagyjából ennyi. Vagyis, nem, mert még vannak megemlítenivalók, de azokra majd részletesen térek ki egy-egy postban. Már ha lesz kedvem írni. Ez most jól esett, meg az átalakítás is, de hogy a jövőben hogyan fog alakulni, nem tudom. Majd gyötröm magam. 

Addig is, további szép napokat nektek!

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Az új kedvenc versem. Jövőre viszem szavalóra. :)

Új zeneélmény: Therion

Régebben már hallottam néhány számukat, de pénteken megkaptam az összes albumukat Lacitól, és nagyon tetszett (amit eddig meghallgattam), habár nem szoktam ilyen jellegű zenéket hallgatni. Persze, hangulat kell hozzá, és az ezen a héten unalmamban volt bőven.

 

Hallgassátok egészséggel, ha tetszik:)

Bagoly

Mint láthattátok már, új mániám lett az, hogy talált dolgokból ékszert készítek. Ilyen például ez a kis nyaklánc is, amit a napokban csináltam maradék filc anyagból és egy kis fém bagolyból. Ezt az apróságot néhány hónappal ezelőtt szereztem be Győrben, az Eskában. 

Nagyon egyszerű és nem is olyan látványos, de imádom hordani, és nagyon szépen passzol az új barna szoknyámhoz, és barna nadrágomhoz! :)

Így zajlott az érettségim

Elég régen írtam már, habár feltartó ok semmi sem volt, ami akadályozott volna a blogolásban.
Utolsó bejegyzésem az érettségi előtti hajrámban készült, mint kiderült már, eléggé be voltam parázva.

És akkor eljött az a bizonyos nap, a német írásbeli napja. Egészen addig izgultam, míg a kezembe nem adták a feladatlapot, onnantól megszűnt az összes félelmem. Valószínűleg azért, mert azt mondogattam magamban, hogy "innen már nincs visszaút". És nem is volt. Habár elég nehéz volt a feladatsor (főleg a hallás utáni), mikor kikaptuk az eredményt én majdnem összeestem, amikor láttam, hogy 5-ös lett. 117-ből 101 pontom lett, az enyém lett a második legjobb német írásbeli a suliban - Patriké lett a legjobb, csupán 2 ponttal előzött meg.
Utána héten csütörtökön a rajzot írtam, ami irdatlan nehéz volt. Komolyan. Egyáltalán nem számítottam ennyire kemény feladatokra. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az az egyetlen feladat maradt ki, ami nekem mindig max. pontos lett - a műelemzés. Az írásbelim tehát nem lett túl fényes, csak négyes lett (75/48 pont), egy kicsit el is voltam keseredve, mert nem tudtam, hogy a szóbelivel tudok-e még rajta javítani.
A következő egy hónapban nagyon keményen tanultam át mindent németből, és írtam a rajzra a szöveget, amivel a munkáimat ugye be kellett mutatni.
A nap közepe felé kerültem sorra, és volt 30 perc felkészülési időm (amiből 50 perc lett, mert 3-an voltak előttem). Ültem, kidolgoztam, vártam. Aztán belekezdtem, legelőször a rajzba. És annyira jól sikerült, hogy magam is meglepődtem rajta. És imádtam a kíváncsiságot látni a bizottság szemében. Miután végeztem a rajzzal, egyből be kellett ülnöm a kínpadba, és várakozás nélkül húznom kellett egy tételt németből. Szerencsére nem a legnehezebbet húztam, az évszakokról és a klímáról kellett beszélnem, nem volt nagy dolog. Én mégis sikertelennek éreztem miután kijöttem a teremből, bár a megkérdezettek szerint nem volt rossz. Mindenki azt mondta, hogy valószínűleg azért éreztem rossznak, mert nem ugyanazzal a lendülettel mondtam el, mint a rajzot.
Másnap délután kellett bemenni a törzslapokért. Egyesével hívtak ki minket, és annyira izgultam, majdnem elájultam. Aztán mikor megláttam, hogy mind a két érettségim 5-ös lett, körbe tudtam volna ugrálni mindenkit. Még dicséretet is kaptam, mert a rajz szóbeli 100%-os lett. A németre pedig 33 pontból 30-at kaptam.

Úgyhogy büszkén jöttem haza, és szerintem egész jó teljesítmény tizedikben előrehozottan, egyszerre két tantárgyból ötösre érettségizni. :D