Ez a poszt most hirtelen felindultságomban történik.
Utálom nem kedvelem azokat az embereket, akik nem veszik észre magukat egy kellemetlen (nemcsak számára, a szituációban mindenki számára) helyzetben. Amit ráadásul ők okoznak. És rossz, hogy ez a bizonyos személy éppen egy barátom. Akit nem mellesleg igazán kedvelek, és általában elnézem ezeket a dolgait; de ez a mai olyan szinten rosszul esett tőle - habár tudom, hogy nem direkt akart nekem rosszat - , hogy egyszerűen nem tudom magam túltenni rajta.

Abba a húsz percbe pofátlankodott bele, amire egész nap vártam.
Azt a pár másodpercet tette semmissé, amire egész nap vártam.
Azt a kis időt döntötte romba, ami a délutánjaim felvirágoztatója.