Na most tényleg mesélek

Immár itthon vagyok, épen és egészségesen, hiányérzettel.
Úgy hiányoznak azok a majmok :( Pedig még nincs is egy napja, hogy hazajöttem. Vissza akarok menniiii!

Najó, persze, itthon is kell lenni... meghát persze, hiányoztak az itthoniak is... főleg Szasza :)

Na de most fogom magam, és elejétől a végéig elmesélek mindent.

Úgy kezdődött, hogy ugye pénteken délután mentünk Moncsi ballagására. Jó volt, dög meleg, az igazgató szövege meg unalmas és túl hosszú. És szerintem éhes is lehetett, mert folyton pogácsákról beszélt. "Az egyik pogácsát, amit sütöttem, a további sikereiteknek ajánlom fel, blabla, a következő pogácsámat ennek és ennek szenteltem, stb, stb." vagy százszor. És az a vicces, hogy a ballagók nem is kaptak pogácsát a tatyójukba. Meg sót sem, és paprikát sem. Semmit sem, amit igazából minden ballagáson szokás rakni abba a kis táskába.
Na mindegy, túléltük a pénteki napot.

Szombaton úgy hajnali tízig aludtunk, majd este mentünk Pincébe. Pince egy kics diszkó szerűség, úgy van az egész, hogy fent ilyen kis kocsma, aztán ha lemész a lépcsőn a pincébe, akkor ott vagy a Pincében. :D vagyis a diszkóban. Hangulatos kis hely, jól néz ki, igaz egy kicsit kicsi, dehát sok jó ember kis helyen is elfér. A buli jó volt, jó társaságban voltam, csak a dídzsé volt egy kalap szar. Valami öreg manusz volt, aki azt hitte magáról hogy milyen jól zenél, közbe meg mindenki szidta. Minden egyes Zene elején elkezdett pofázni. Aztán kis szünet, majd mikor már mindenki elkezdett volna táncolni, megint beleszólt. Szerintem már mindenki azon volt, hogy fölmegy a pultba és leüti. Na mindegy, mi azért jól éreztük magunkat.
Kettő körül meg leléptünk, mert haza voltunk parancsolva, ugyanis vasárnap bérmálkoztak.

Vasárnap korán kellett kelnünk, mert már tízre ott kellett lennünk a templomban. Nos, rólam tudni kell - szégyen, nem szégyen -, hogy én életemben össz-vissz kétszer, bérmálkozással együtt háromszor voltam templomban. Először, mikor megkereszteltek, másodszor, amikor a hugomat keresztelték, meg most. Mit tegyek, na, nem vagyok hívő, nem szeretem azt a helyet. Na szóval, bementünk tíz előtt pár perccel a templomba, keresztet vetettek, aztán leültek. Én csak simán leültem. Elöl ültünk, pont a bérmálkozók előtt, szóval pont tökéletes kilátás nyílt elénk. Már ha a tökéletes alatt azt érteném, hogy imádtam a hetvenéves papot, akinek nyolc dioptriás, szódásszifonalj szemüvege, kb. 160 cm magassága volt. És hihetetlenül lassan beszélt.
Én meg röhögtem mint az őrült. Persze muszáj volt halkan, mert egyrészt tök csend volt, másrészt viszont mert mama csitítgatott, hogy ha nem fejezem be akkor szégyent hozok rá meg minden. Bár a végén már ő is röhögött - be kellett látnia, hogy tényleg röhejes az a pap. De az még semmi volt. Utána jött a kanonok, aki szerintem pedofil volt. Nem vicc. Mindig ahogy ránézett a bérmálkozókra, megnyalta a szája szélét. És most komolyan mondtam. Hát ezen is... amint belépett abba a kis nemtudommmibe, ott elöl, engem elkapott a röhögő görcs... Az az ember... Ilyen fehér lepedő volt rajta, meg volt egy sapkája, amire csak egyszer kellett ránéznem, és hangosan felröhögtem. Persze mindenki felém fordult, ezért halkan folytattam tovább a nevetést. Ilyen magas, fehér fejfedő volt, olyan mint a süvegcukor :D asszem süvegnek is hívják... de nem vagyok benne biztos. Naszóval, nem is az a lényeg, hanem az, hogy én többet templomba be nem teszem a lábam.
De elment a vasárnap is.

Hétfőn... lássuk csak... hm. Ja igen, Moncsival összehívtuk a bandát, kimentünk pályára, hülyültünk meg minden. Hm.. öö... ja, és hétfő volt az a nap, mikor a stéges képeket csináltuk :D meg mikor kihívtuk Patrit, és lógtunk, aztán átmentünk Patrihoz, és megnéztük a Horrorra akadvát. Hát hogy az mekkora hülyeség XD De szétröhögtük magunkat rajta :D
De túléltük a hétfőt is.

Kedden nem siettettük a felkelést, hisz csak ötre kellett valami Moncsi-volt-tanárnőjéhez mennünk. Hát elmentünk. Ott is hülyültünk egy csomót. Én Tomi meg Moncsi között ültem, de annyit röhögtem, mint az állat. Marha jó volt :D Majdnem megettek minket a szúnyogok, ezért Tomika fogta a SzuKu-t (később megtudtam: SZÚnyog és KUllancs elleni spré, ismertebb nevén Off) És körbefújt mindent. Vagyis maga körül mindent, beleértve engem is. Mondjuk nem bántam, mert utána már nem nagyon jöttek a szúnyogok. :D

Fejem nem kell nézni a képen :D

Aztán elmentünk Fregatba (kis kocsma) csocsózni, hát az is mekkora volt :D Mi Moncsival két öngólt is lőttünk, úgyhogy én inkább kivontam magam a játékból, és csak huzogattam a gólkockákat ott a szélen :D Aztán onnan olyan fél tíz körül hazakeveredtünk.
Megvolt a kedd.

Szerdára úgy terveztük, hogy elmegyünk csavargunk egyet, bebuszozunk Móvárra (gyengébbek kedvéért: Mosonmagyaróvár). Hívtunk mindenkit, de senki nem mondott biztosat. Még jó is, hiszen reggel szakadó esőre keltünk. Ezért nem mentünk. A szerdai napunk abból állt, hogy felkeltünk olyan 11 körül, reggeliztünk, majd mivel lusták voltunk mindenre, ezért úgy ahogy voltunk, pizsamában, visszafeküdtünk az ágyba, olvastunk, filmeztünk, aludtunk. Ennyi volt az egész. Ja meg persze ha éhesek voltunk, akkor kimentünk kajálni. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy hoppá, már este 11 van...

Csütörtökön lógott az eső lába, de mi akkor is elmentünk Móvárra. Úgy tudtuk, hogy kilenckor indul a busz, ezért kilencre már ott voltunk a buszmegállóban. De csak nem jött... Ezért Moncsi felhívta az anyját, hogy mi van, mégse megy? Aztán kiderült, hogy nem is abból a buszmegállóból indul, hanem abból ami fönt van a műúton, kb. egy kilóméterrel arrébb. Hát gyors kimentünk, megnéztük mikor indul a másik busz. A legkorábbi tízkor indult, gondoltuk akkor már nem megyünk haza, megvárjuk ott. Gyors felhívtunk emberkéket. Igazából kettőt, hogy nem-e akarnak jönni. Én Tomit hívtam, Moncsi meg Patrit. Ez volt negyed 10-kor. Tomika nem tudott jönni, viszont Patri szívesen jött volna, csak rossz buszmegállóba ment xD szegééény :(
Úgyhogy ketten elmentünk, hülyültünk, vásároltunk, meg miegymás. Aztán úgy fél három - három körül már otthon is voltunk, és mehettünk évzáróra...
Ez volt a csütörtök.

Pénteken megint esett, így ismét egész nap otthon ültünk.

Szombaton pedig reggel hívott édesanyám, hogy apu nem tud értem jönni vasárnap. Megbeszélte a Zolival, hogy még aznap hazahoz. Hát marhán örültem neki, mondhatom -,- Gyors össze kellett pakolnom, aztán kimentünk még egy utolsó sétára. Patri nem tudott kijönni, ezért elmentünk Petiért, azt kihívtuk, aztán kimentünk pályára. Ott voltak a fiúk; Tomi, Lackó, Máté. Fociztak. Aztán megunták, úgyhogy lementünk bányatóra, de alig lehetett látni, annyi szúnyog volt, úgyhogy inkább hazamentünk. Én meg mivel tablókat gyűjtöttem, Petitől már megkaptam, ezért mentünk és kísértük haza Tomit. Megkaptam tőle is a képet, Moncsival ott voltunk vagy két órán át. Hogy mekkora arc az a gyerek :) Nagyon bírom. Á, de basszus, tényleg annyira jó fej :D Nagyon sokat beszélgettünk. De tényleg, marha jól el lehet vele beszélgetni. Közben összespanoltunk a kutyájával is, akit úgy hívnak, hogy Bogi. Kis puli kutya, de nagyon aranyos, és okos :)
Aztán hazamentünk. A fiúk azt mondták hogy még visszavárnak szeretettel Kimlére :D

Áááá, annyira jó volt... *-*
Vissza akarok menni... minél előbb.