Nóparazóna

Unatkozom.
Rettenetesen.

Egyszerűen nincs mit csinálnom. Amit meg kéne, ahhoz lusta vagyok. Ez egy ilyen nap...
Pedig tényleg neki kéne állnom a tanulásnak. Rengeteget kell magolni rajzból... És jobb mielőbb nekiállni, hogy ne évközbe kelljen, mikor már minden tantárgyból kell tanulni... Persze úgysem tanulok soha semmiből, de akkor is xD Hogy elég legyen majd érettségi előtt párszor átnézni a dolgokat :D Főleg nézni, hisz rengetek festményt kell memorizáni... :D

Valamelyik nap megbizonyosodtam róla, hogy habár én nem mindig jövök ki jól a hugommal, ő is ugyanolyan őrült és elmebeteg, mint én.

Következő történt:
(helyszín már feledésbe merült, azt tudom, hogy valamivel foglalkoztam... de már arra sem emlékszem...)
Georgina (merthogy így hívják a hugom) odajön hozzám, és csak ennyit mond:
- Nóparazóna.
Nézek rá, mint egy hülyére, ő meg visszanéz rám, mintha én lennék hülye, hogy nem értem mit akar. Mondom neki:
- Mivan?
Erre ő:
- Nóparazóna.
- Nóparami? Mi bajod? - értetlenkedem én.
- Nóparazóna, nem érted?!
- Mi az anyám kínja az a nóparazóna? Beszélj már magyarul! - förmedek rá szerencsétlenre.
- Nóparazóna. Ott élnek a mókusok. - mondja ő nagy komolyan, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
Belőlem úgy robbant ki a röhögés, hogy majd' levegőbe fúltam.

Van neki fantáziája, az biztos.