Csak ennyi

Látlak mindig téged, 

Szemed örökös nyarában,

Leheleted forró vágyában.

Óvlak téged.

Vagyok, míg vagy: bátor,

Édeskémnek becéző, 

Korlátokat átlépő

Neked létező bárhol.

Boldogságod elhozója,

Akaratod hordozója,

Mi lenni kell legyek - 

Nélküled mit tegyek? 

Biztos vagy és mégsem,

Nem tudom pontosan én sem

Hogy hallani mit akarok;

De kell hogy öleljen két karod

És kelljek életedbe.

Különben az egésznek 

nincs értelme, 

Képeim a jövőről 

Nélküled elenyésznek.

Sosem írtam még verset - hasonló indíttatásból legalábbis. Nem tudom, hogy mi lelt, talán látszik. 

Szóval csak ennyi lenne.